Kalwaria Zebrzydowska – a lengyel Jeruzsálem

A pandémia miatt egyre többen osztanak meg a közösségi oldalakon egykori utazásaik emlékeit, fényképeit. Nehezen viseljük a bezárást, ezért virtuális utazásra hívjuk kedves olvasóinkat. Terveink szerint bejárjuk  Dél – Lengyelország népszerű, illetve kevésbé ismert kegyhelyeit. Az utazásunkban vezetőink: Bese Gergő és Deák Roland. 

Kalwaria Zebrzydowska Európa egyedülálló építészeti gyöngyszeme, ahova évente több mint egy millió zarádok látogat el, tehát méltán tartják számon Lengyelország egyik leglátogatottabb kegyhelyeként. A természeti adottságok szépsége mellett felépített kápolnák egészen Jeruzsálembe kísérik a látogatókat, bekapcsolódva Jézus szenvedéstörténetébe. A 380 hektáron elterülő zardándokhely az ellenreformáció egyik markáns példája a 16. század végéről.

A Kalwaria Zebrzydowska zarándokhely eredete 1601-ig nyúlik vissza, amikor a krakkói vajda, Mikołaj Zebrzydowski a Zarek hegyen lévő kápolnát az Úr keresztre feszítésének szentelte. Ez volt az első lépés a teljes Kálvária felépítésében. Az eredetileg a Zebrzydowski család imahelyének szánt kápolnát 1601. október 4-én, Klaudiusz Rangoni pápai nuncius és Bernarda Maciejowskiego krakkói püspök szentelték fel.

Nem sokkal később Mikołaj Zebrzydowski úgy döntött, hogy az Úr sírjának szentelt kápolnát (a jeruzsálemi Szent Sír templom mintája alapján), és szerény kolostort épít. A terveket az olasz építész és jezsuita Giovanni Maria Bernardoni, valamint a flamand építész és ötvös Paul Baudarth készítették. Az Angyalok Királynéjának szentelt templomot Piotr Tylicki krakkói püspök szentelte fel 1609. október 4-én.

A Kálvária fejlődésének döntő eleme Christian Adrian Cruys, Adrichomius című írásainak elolvasása volt. Jézus Krisztus idején a Szentföldet leíró művei lendületet adtak az új kálváriáknak, és Mikołaj Zebrzydowski ezekre az írásokra hivatkozott, amikor az állomásokat az Úr szenvedéséről építette, mert figyelemre méltó hasonlóságot látott földjei, a Lanckorona, Żar hegyek és Jeruzsálem domborzata között.

Tehát a Żarek hegyét – Golgotának hívták, a Lanckorona lett az Olajfák – hegye, közelében lévő dombon helyezték el Kajafás házát, a Sion-hegyen, a Pilátus-palotát, és a Skawinka folyó völgyét pedig a Kidron – völgyének nevezték át. A kápolnák építéséhez szükséges területek háromszögelését Feliks Żebrowski atya, matematikus, csillagász, Zebrzydowski barátja végezte el.

1605 és 1617 között emelték:

Pilátus palotáját, Jézus sírját, az Olajfák hegyét, a Getsemani kertet, Annás házát, Kajafás házát, Heródes palotáját, Mária sírját, Mária házát, a kereszt hordozásának kápolnáját, mennybemenetel kápolnát, utolsó vacsora kápolnát, Jézus második elesésének kápolnáját, Szent Rafael kápolnát, az öt lengyel remete kápolnáját és a Mária Magdolna kápolnáját.

Mikołaj Zebrzydowski 1620-ban bekövetkezett halála után a kálvárián végzett munkát fia, Jan Zebrzydowski folytatta tovább a következő kápolnák építésével:

1623-ban a Keleti – Kapu kápolnát,

1623-ban kibővítették a Keresztre feszítés kápolnáját és a Szűz Anya sírjának kápolnáját,

1623-1632-ig a Szent Kereszt megtalálásának kápolnáját és a Szent Ilona kápolnát,

1624-ben a Lemeztelenítés kápolnáját,

1632-1641 a Kidron – völgy hidja és kápolnája, Szent Veronika kápolnája,

1632-ben nyolc kápolnát építtetett: négyet temetkezés céljából, négyet Mária mennybemenetelének, a Szent Lépcsőknek és Pilátus udvarának.

1633-ban Jézus elesésének kápolnája és Cirenei Simon kápolna

1641-ben Jan Zebrzydowski meghalt és fia, Michał Zebrzydowski folytatja a megkezdett munkálatokat.

Ez idő alatt a kolostor északi részét kibővítették (1654 – 1655), és a templom (ma a kancellária) déli falára a Szűz Anya kegyképének kápolnája is elkészült. 1655-ben a svédek azonban megtámadták és kifosztották a kolostrot.

1656-ban a kegyhely hivatalosan is megkapta az engedélyt, hogy zarándoklatokat szervezhessen a kegyképhez.

Michał Zebrzydowski 1667-ben bekövetkezett halála után a Kálvária gondozása a Czartoryski családra hárult. Anna Zebrzydowskát, Michał lányát, feleségül vette Jan Karol Czartoryski, így vele együtt a Zebrzydowskik vagyona Czartoryskik birtokába került.

Amikor 1668-ban Anna meghalt, Czartoryski feleségül vette Magdalena Konopackát, aki a főhajó (1702) és a templom két toronyának megépítéséért volt felelős (1720). A mai bazilika kialakítását Magdalena Czartoryska, és fia József finanszírozta.

A gazdagon díszített templombelső festményeket, freskókat (alkotójuk V. Tetmajer) és történelmi stallumot rejt magában. A kolostort és a templomot részben egy fal veszi körül, amit a 18. század közepén átalakítottak. Az első Máriát ábrázoló kegyszobor egy az olaszországi Loretóból származó, V. Sixtus pápa által megáldott ezüst figura volt, mely 1609-től a főoltár részét képezte.

A kegykép története

1641-ben a Kálváriától nem messze, másfél mérföldre található Paszkowski-ban élt a nemesi Stanzław család,. Hitüket gyakorló, Isten félő család hírében álltak, akik az udvaruk népével együtt minden reggel és este Mária képe előtt imádkoztak. Akik ott voltak különös békességről és boldogságról számoltak be. A békés, nyugodt, imádságos életük ajándéka 1641. május 3-án, első pénteken a kegykép vérrel való könnyezése volt. Marcyporęby plébánosa a csodát követően arra kérte a családfőt, hogy a képet adja át az egyházközségnek.

A könnyezés híre futótűzként terjedt el a vidéken és nagyon sokan, különösen nemesi családok Kopytówkába siettek.

A nagyszámú érdeklődő miatt a képet nem tudták azonnal átszállítani a plébániára, így az csak vasárnap történt meg. Ám a kép útja is sok meglepetést tartogatott. Paszkowski hajnalban útra kelt a képpel, azonban megmagyarázhatatlan események következtek. A lovak és a kocsi irányítását egy láthatatlan kéz vette át. Bár senki sem volt látható, a lovak egészen más irányba haladtak, az erdő felé vették az irányt. Sűrű bokrok között vezetett az út, elhaladva néhány hegy és völgy mellett, patakok mentén. Egyszer csak ritkulni kezdett az erdő és hirtelen Kalwaria híres temploma tűnt fel, teljes szépségében.

Paszkowski megértette, hogy maga Isten vezette őt arra a helyre, ahová a képet megálmodta. A kép utazásának története a könnyezés mellett ismét felkeltette hívők és hitetlenek érdeklődését és sok felől a kegyképhez siettek, immáron a Kalwaria templomába.

A szerzetesek a lehető leghamarabb értesítették a krakkói püspököt a történtekről. A püspök, Jan Szajik külön teológus bizottságot nevezett ki, amelynek feladata a kép könnyezésével kapcsolatos kutatás volt. A vizsgálat azonban nem vezetett eredményre. A püspök az óvatosságtól vezérelve megparancsolta a bernardinus szerzeteseknek, hogy pecsételjék le a festményt és rejtsék el a sekrestyében. A bernardinusok azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a képet a hívők számára láthatóvá tegyék. Csak 1658. október 4-én Mikołaj Oborski krakkói püspök vállalta, hogy átadja a festményt a templomnak. Ám rövidesen Michał Zebrzydowski jóvoltából külön kápolna épült a csodás festménynek.

A kalwariai Szűzanya csodás képének megkoronázása

A szerzetesek már régóta gondolkodtak azon, hogy engedélyt kérjenek a Szentszéktől a csodás kép megkoronázására. Az idők azonban nem voltak alkalmasak erre a törekvésre. Először is nem voltak olyan nagylelkű jótevők, mint például a Zebrzydowski vagy a Czartoryski család, másrészt pedig Lengyelország felosztásának idejét élve gondoskodni kellett a kolostor biztos megélhetéséről is. 1883. augusztus 3-án a krakkói egyházmegye pásztora arra buzdította a szerzeteseket, hogy keressenek támogatókat a koronázáshoz.

Először 1885-ben jelentették be nyilvánosan a Boldogságos Szűz Mária képének megkoronázását.

A bernardin atyák óhaját 1886 novemberében, Fr. Albin Sas Dunajewski püspök tolmácsolta a Szentszéknek. A válaszra nem kellett hosszasan várni, mert már 1887 márciusában levél érkezett Rómából, mely a következőképpen szólt:

“XIII. Leo pápa engedélyezte a Szűzanya Csodálatos képének ünnepélyes megkoronázását Kalwaria Zebrzydowska-ban. Az arany koronák ünnepélyes felhelyezésére, ha Isten úgy akarja, 1887. augusztus 15-én kerül sor. A koronázásra pedig Albin Dunajewskit, Krakkó püspökét nevezem ki.”

Közeledett a vágyott koronázás napja. Egyre több zarándok érkezett Kalwariába Lengyelország minden területéről, valamint Litvániából, Oroszországból, Szlovákiából, Csehországból, Magyarországról, Morvaországból, Felső-Sziléziából, Alsó-Sziléziából és Németországból.

  1. augusztus 7-én délután 17 órakor a főtemplom, valamint a kisebb templomok és kápolnák összes harangját megkongatták. Ugyanakkor az ágyúkból számos lövést leadtak, ezzel jelezve, hogy megkezdődtek a koronázási szertartások, az első vesperák.

Amikor a képet körülvéve több tucat pap a “veni creator”-t énekelte, az emberek sírva fakadtak. Az öröm és boldogság könnyei voltak, melyek mérhetetlen mennyiségű szeretetről tanúskodtak a kalwáriai Királynője iránt, – őszinte és hangos könnyek, amelyek elfojtották e számos pap énekét. Vesperás után a bevezető prédikációt Norbert Golichowski atya, a rend egykori tartományfőnöke mondta. A következő napokon a szentmiséket és áhítatosságokat előre meghatározott sorrendben tartották.

Különösen fontos pillanat volt a 10.000 sziléziai zarándokok megérkezése. A zarándokokat Łukasz Dankiewicz tartományfőnök atya üdvözölte, Świeży képviselő pedig válaszolt a köszöntésre. Beszédében felidézte az 1614-es zarándoklatot, melyet Adam Wacław cieszyni herceg vezetett. Összehasonlította a mostani időket az akkoriakkal, és megjegyezte, hogy a sziléziai népnek nagyobb odaadással és többször kellene imádkoznia Kalwaria Anyjához, mert ezekben a nehéz időkben több segítségre és Isten irgalmára van szükségük. A beszédek után a zarándokok ének-, és zeneszóval indultak tovább a templom felé. Fontos ünnepe volt ez a sziléziai katolikusoknak, hiszen a Gyermek Jézus koronája az ő alkotásuk volt.

A koronázást megelőző szertartások részeként augusztus 13-án, szombaton délelőtt egy újabb felvonulás következett. A kegyképet a templomból a két kilométerre lévő Szűzanya sírjának templomába vitték. A festmény a koronázásig ott maradt és a hatalmas tömeg kereste fel.

Miért került oda a csodás festmény? Nos, az Istenanya sírjának temploma szelíd lejtős dombokon fekszik, lábánál pedig egy széles völgy található, amelyet erdős dombok bájos gyűrűje vesz körül. Ez a templom uralja a környéket és a domb mindkét oldalán kényelmes út vezet, amelyeket kő korlát vesz körül és meglehetősen nagy terasszal végződnek a templom bejárata előtt. A teraszt sokkal szélesebbé tették egy magas és erős emelvény építésével. A dombon pedig oltárt építettek. A ragyogó kék ég alatt, az erdőkkel körülvett bájos völgyben elhelyezkedő oltáron a Csodálatos Anya festménye látható, amelyet impozáns keretbe zártak, tetején pedig a lengyel sas faragása díszítette. Attól a pillanattól kezdve, hogy a képet az oltárra helyezték folyamatos szentmisék kezdődtek.

  1. augusztus 15-én reggel 8-kor indult a körmenet a koronákkal a szabadtéri oltárhoz. A menet elején Kalwaria lakosai hatalmas, gyönyörűen díszített viaszgyertyát vittek. Őket követték a sziléziai lányok és fiúk ünnepi viseletben, majd a zarándokok lobogói, táblái következtek. A sorban a püspökök, papság, szerzetesek és a nemesi családok következtek. Végezetül pedig az óriási zarándok sereg.

Amikor a menet a Szűzanya sírjának templomához ért, az oltár melletti dombon, a papság és a laikus méltóságok elfoglalták helyüket és megkezdődött az ünnepélyes koronázási szertartás. A krakkói püspök beszédet intézett a rend tartományi feletteséhez és Kalwaria közösségéhez, majd felszólította utóbbit, hogy tegyen ünnepi esküt saját és utódai nevében, miszerint őrzi és megvédi a képet, valamint a koronákat, amelyek hamarosan a festményre kerülnek. Sem ő, sem utódai soha nem mozdítják el róla, és senkinek sem engedik meg azt.

Miután az esküt letették, felolvasták a vatikáni levelet, amely engedélyezte a kép megkoronázását, egyúttal felhatalmazta a krakkói püspököt a szertartás elvégzésére.

Az evangélium után remek prédikációt mondott Fr. Issakowicz érsek. Prédikációjában a hegyek fontosságát hangsúlyozta az Ó- és az Újszövetségben. Így szólt: a hegyekben Isten számos titka beteljesedett. A Szűz Anya is gyakran úgy dönt, hogy a hegyekben találkozik az emberekkel. Az egyik szeretett helye Kalwaria. Akarjátok, hogy Mária az édesanyátok legyen? Aztán kiáltás hallatszott: “akarjuk, akarjuk”.

Az érsek további beszédében a Nagyboldogasszony napjának fontosságáról szólt:

azon a napon Mária felvétetett a mennybe, és ott megkoronázták. Azon a napon minden szent az égben letette koronáját Mária lábai elé, ma pedig a lengyel nemzet arany koronát adományoz a püspök keze által Máriának, hogy csodálatos kegyképén tündökölhessen. Égi Édesanyánk visszavezet minket arra az útra, hogy egyek lehessünk egymással – és vele.

A homília után következett a koronázási szertartás. A kijelölt krakkói püspök a waweli székesegyház kincstárából származó legékesebb ruhájába öltözve lépett fel a kegyképhez.

Ünnepélyes csend közepette a püspök először a Gyermek Jézusra helyezte a koronát, majd a Szent Szűz fejére. Abban a pillanatban hatalmas örömkiáltás hallatszott a tömegek körében, a harangok megszólaltak, és az ágyúk dörrenése visszahangozták a kalwariai Boldogságos Szűz Mária megkoronázását. Rövid idő múlva, amikor az örömkiáltások abba maradtak, a püspök letérdelt a csodás kép elé és a következő imát mondta:

Ó, Boldogságos Szűz Mária, akit csak nemrég koronáztak meg Kalwaria ezen képén! Miért méltatsz arra a kegyelemre, hogy másodszor is méltatlan szolgádat hívod kegyképed megkoronázására? Az igazság az, hogy Isten néha az egyszerűt és a gyengét választja, nagy céljainak teljesítése érdekében. Boldogságos Szűz Anya ne méltatlanságomra tekints, hanem az itt egybegyült püspökök és papok buzgalmára. Tekints le a hozzád elzarándokló számos lengyel, sziléziai és szlovák ajkúra, akik mindenhonnan jöttek, hogy kifejezzék tiszteletüket irányodba. Fogadd el áldozatukat, szeretetüket engesztelésül bűneikért. Járj közben értünk, esdekeld ki Fiad bocsánatát bűneinkért, őseink vétkeiért, hogy Isten akarata szerint megszűnjenek a megpróbáltatások és a súlyos büntetések. Tégy igazságot! Hogy az egykor szent királyokat, püspököket adó föld, újra egységbe forrjon. De ha akaratod a megtöretés lenne, úgy segítsd a vértanúvá lett tagok növekedését. Emlékezz Mária! Mi a te néped vagyunk, mert királyunk Lvivben Lengyelország Királynőjévé koronázott. Segítsd meg a világban üldözötté vált Egyházunkat, különösen a mi szerencsétlen földükön. Szűnjék meg a katolikusok üldözése Lengyelországban és Oroszországban, és hűségünket ne Szibériába való kitelepítés kövesse.

Drága Anyánk, tekints le Szilézia népére is, akik szintén elnyomásban élnek, áldd meg őket, hogy ne lankadjon kitartásuk. Nézz kedvesen a szlovák népre is, akiknek olyan keményen meg kell küzdeniük, hogy megtartsák őseik hitét és nyelvét, és eszközöld ki nekik a kitartás kegyelmét. Segítsd meg a fiatalokat, hogy a nemzet javára és dicsőségére növekedhessenek, és mindannyiunkat, hogy Isten országába jussunk. Mária, dicsőség neked királynőnk, uralkodj felettünk, hogy a te segítségeddel Jézus szívét örökké szolgálhassuk. Ámen

Az imádság után a képet leemelték az oltárról és elindult a körmenet a kegytemplomba, hogy a kápolnában elhelyezzék. A hatalmas tömeg sóhaja, könnyei és örömujjongása közepette lassan, minden irányba odafordítva vitték a képet végleges helyére. Az ünnepségek 15 óra körül “Te Deum” -mal zárultak.

Az esemény 100. évfordulóján Szent II. János Pál pápa egy arany rózsát ajándékozott a templomnak, melyet a kegyoltáron helyeztek el. 1999-ben az UNESCO Világörökségi listájára került, mint építészeti és zarándokhely komplexum. 2000-ben a Lengyel Nemzet történelmi emlékhelye lett.

Nagyhéten kerül megrendezésre a nagyszabású Passiójáték, melyre százezrek érkeznek. Szent II. János Pál pápa 1979-ben és 2002-ben is felkereste a kegyhelyet. 2006-ban pedig XVI. Benedek pápa is ellátogatott a lengyel Jeruzsálembe.

Fordította: Bese Gergő és Deák Roland

Képek: Petrovics Anna