Wadowice – Ahonnan a Nagy Pápa elindult

A pandémia miatt egyre többen osztanak meg a közösségi oldalakon egykori utazásaik emlékeit, fényképeit. Nehezen viseljük a bezárást, ezért virtuális utazásra hívjuk kedves olvasóinkat. Terveink szerint bejárjuk  Dél – Lengyelország népszerű, illetve kevésbé ismert kegyhelyeit. Az utazásunkban vezetőink: Bese Gergő és Deák Roland. 

Az első hiteles feljegyzések a wadowicei templomról 1325-ből származnak. Akkoriban a Mucharz-i plébániatemplomhoz tartozott, ám tíz évvel később, a krakkói püspök 1335-ben hozott döntésével a Wadowice templomot a Woźniki plébániatemplomhoz csatolták. Kezdetben egy kicsi és fa templom volt. A Wadowice akkoriban, a Skawa és Choczenko közötti kereskedelmi útvonal egyik állomása volt csupán. A települést gyakran árvizek és tűzvész pusztította.

1440-ben a város történetének egyik legnagyobb tűzvésze pusztított, a faszerkezetes templomot is leégett. Az új, immáron tégla építésű templomot a piac közelében építették fel.

Azonban sokáig nem élvezhették a hívők a megépített Isten házat, 1726. május 18-án újból a tűz martalékává vált.

Az új templomot Franciszek Sosna kőművesmester irányításával csak 1792-1798 között építették fel, késő barokk stílusban. 1808. szeptember 29-én Andrzej Rawa-Gawroński püspök szentelte fel az újjáépített templomot.

A 19. század végén a híres krakkói építész, Tomasz Pryliński a wadowicei templom homlokzatának neobarokk stílusban történő általános rekonstrukcióját és helyreállítását végezte el. A homlokzatot Zygmunt Langman krakkói művész gazdag díszekkel és kőfaragásokkal ékesítette. Középen Szűz Mária alakját láthatjuk, tőle jobbra és balra Szent Péter és Szent Pál apostolokat, a szoborfülkékben pedig Lengyelország patrónusainak, Szent Szaniszló és Szent Adalbert szobrai láthatóak.

A templom külső falán, a déli oldalon egy napórát helyeztek el, melynek mottója: “Az idő fogy, az örökkévalóság vár”. Ez az óra a volt Wojtyła családi lakás ablakaiból látszik. Az óra érdekessége, hogy feljegyezték rá Szent II. János Pál pápa halálának időpontját: 2005. április 2. 21.37 perc.

A templomot eredetileg Mindenszentek tiszteletére szentelték fel, 1836-ban XVI. Gergely pápa beleegyezésével azonban megváltoztatták a titulusát, amely azóta Szűz Mária oltalma alatt áll.

A templom belsejében a keresztút állomásait Wadowice polgára, Jan Nepomucen Bizański (1804-1878), festő és rajzoló, a krakkói Képzőművészeti Akadémia professzora készítette.

1922-ben új harangokat vásároltak a korábban háborús célokra elvittek helyébe. 1931-ben elektromos világítást szereltek fel a templomban. 1945 januárjában a szovjet bombázások következtében a templom megrongálódott. Az 1945–1947-es években a hajó mindkét oldalán bejárati előcsarnokokat, a sekrestye oldalán pedig két melléképületet építettek be.

A város és a templom akkor vált világhírűvé, amikor Karol Józef Wojtyła-t pápának választották, 1978. október 16-án

A pápa 1992 március 25-én a templomot bazilika minor rangra emelte. A Bazilika kórusában 1899 óta van orgona, amelyet a jägendorfi Rieger Brothers társaság készített. A sokéves használat miatt, az ismételt felújítások ellenére, ki kellett cserélni. Fr. kezdeményezésére. A 2009-2010-es években Jakub Gil prelátus atya új orgona építésébe kezdett, felajánlva arra a szándékra, hogy II. Jánost Pál pápát a szentek közé emeljék.

A 27 regiszteres orgonát Zdzisław Mollin orgonaépítő cége készítette, elhelyezve rajta a Szent pápa címerét, és 2010. október 13-án Jan Szkodoń püspök szentelte fel.

A szentélyben, a főoltáron Szűz Mária gyermekével látható. A képet ezüst köntös díszíti. A mennyezetre festett nyolc lengyel szent képe, a nyolc boldogság evangéliumára utal.

Az északkeleti oldalon található a Szent Család kápolna. Középpontban helyezkedik el a Szent Család (Mária, Jézus és József) illetve bal oldalon Szent Anna, jobb oldalon pedig Szetn Joachim szobra látható. A kápolna ékessége a barokk, kő keresztelő kút, melyben 1920. június 20-án Karol Józef Wojtyła-t megkeresztelték. A későbbi pápa több alkalommal is imádkozott keresztségének helyén, például 1966. november 27-én Krakkó metropolita érsekeként a Lengyelország kereszténységének millenniumán, vagy 1970. május 18-án Krakkó metropolita bíborosaként, születésének 50. évfordulóján és 1979. június 7-én II. János Pál pápaként első szülőföldjére és szülővárosába tartó zarándoklata során.

Az északnyugati oldalon a Szűzanya több mint száz éves kápolnája a Mindenkor Segítő Szűzanya csodálatos képével. A 1.90 x 0.80 m nagyságú kép alatt a “S. Maria de Perpetuo Succursu” felirat olvasható. A Szentatya 1999. június 16-án, szülővárosában tett harmadik látogatása során megkoronázta a kegyképet.

A kápolnát egy fekete rács választja el a templomból, pápai címerrel és Totus Tuus felirattal, valamint számos fogadalmi felajánlással, amelyet a hívek helyeztek el a kapott kegyelmekért. Különösen tisztelik a kegyképet a gyermekek és a fiatalok. Karol Wojtyła mindennap imádkozott előtte, mielőtt iskolába ment. A csodálatos festmény az 1903-ban épült neogótikus oltár közepén található. A festmény bal oldalán egy arany pápai rózsafüzért helyeztek el. Az oltár jobb oldalán van egy ébresztőóra – Lourdes lakosainak ajándéka II. János Pálnak. A pápa halála után ezt az órát, amely a Szentatya apartmanjaiban állt, fogadalmi felajánlásként adták át Wadowice asszonyának, és a templom déli homlokzatán lévő napóra mellett – egy szimbolikus kapoccsá vált, amely összeköti II. János Pált és a várost.

A délkeleti oldalon a Szent Kereszt kápolna található, a Megfeszített Krisztussal. Az ereklyék pedig Szent. Maximilian Maria Kolbe atyától, Lipnicai Szent Simon szerzetestől és Szent Pió atyától származnak.

A délnyugati oldalon található a pápai kápolna, amelyben Szent II. János Pál pápa ereklyéi találhatók. A kápolna belsejében található építmény az a pápai oltár, amelyet XVI. Benedek pápa 2006. május 27-én, a nagy előd nyomdokain végzett pápai zarándoklat alkalmával a bazilika előtt állítottak fel. A kápolnát jelképesen a svájci gárda színes egyenruhájában öltöztetett őrei őrzik.

A katolikus egyház vezetőjeként háromszor, 1979-ben, 1991-ben és 1999-ben zarándokolt el Wadowice-be. Utolsó látogatása során beszédét a következőképpen kezdte:

Szeretett testvérek! Még egyszer, az Egyetemes Egyház szolgálatában, Szent Péter utódaként, szülővárosomba, Wadowicébe ellátogatok. Nagy meghatódottsággal tekintek gyermekkorom e városára, mely tanúja volt első lépéseimnek, első szavaimnak és – Norwid szavaival – azoknak az “első köszöntéseknek”, amelyek “Krisztus örök megvallásaként hangzanak el: “Dicsértessél!” (lásd “Énekem”). Gyermekkorom városa, a szülői ház, a plébániai templom, ahol a keresztség szentségében részesültem. Szeretném ezeket a vendégváró küszöböket átlépni, meghajolni a szülőföldem és annak lakosai előtt és kimondani azokat a szavakat, amivel a családtagok egy hosszú utazásból való visszatérés után üdvözlik egymást: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Wadowice szeretettel fogadja a zarándokokat, akik szeretnék jobban megismerni Szent II. János Pál pápa életét.

Amit lehetőség szerint fel kell keresni:

  • Bazilika (keresztelő kápolna, Mindenkor Segítő Szűz kápolna, Szent II. János Pál pápa kápolna ereklyével)
  • Szent II. János Pál pápa családi háza (múzeum)
  • Marcina Wadowity középiskola (itt tanult a Szentatya)
  • Az egykori Hagenhuber cukrászda, ahol megkóstolhatók Karol híres, kedvenc krémes süteményei, amelyekről a híveknek az 1999. június 16-án tartott találkozón beszélt.
  • A város főterét a felületekbe ágyazott 161 tábla díszíti, amelyek Szent II. János Pál szülőföldjére és a világ több mint 100 országába tartó zarándoklataira emlékeznek. A táblák között megtalálható az 1991 és 1996-os magyarországi látogatás is.
  • A bazilika közelében található Szent II. János Pál szobra, amelyet Maksymilian Biskupski – a varsói Képzőművészeti Akadémia végzettje – készített, a pápa egy sziklán áll és abból pedig víz tőr fel.

Fordította: Bese Gergő és Deák Roland

Képek: Petrovics Anna