Dwa Bratanki

By 2018-03-23Egyéb

Ma van a Lengyel – Magyar barátság napja.Március 23-át 2007 óta tartjuk a lengyel és a magyar nép barátságának napjaként.

Azóta minden esztendőben más és más helyszínen találkoznak az államfők és politikai vezetők, hogy kifejezzék elköteleződésüket a történelem porondján számtalanszor kinyilvánított barátságnak.

Az idei esztendőben Veszprém ad otthont a találkozónak.

Veszprémben március 19-e és 25-e között a magyar–lengyel barátság hete alkalmából 20 helyszínen közel ötven program várja az érdeklődőket.

A lengyel–magyar barátság része a közép-európai történelemnek. Ahogyan a két nép lelkében és kultúrájában is sok a rokon vonás. A veszprémi Vár Ucca Műhely most megjelent lengyel számában Ryszard Legutko (1949) filozófus, politikus és publicista, a Jagelló Egyetem professzora, az Európai Parlament képviselője például így bölcselkedik a lengyel lélekről (Pálfalvi Lajos fordításában): „Ha egy lengyelt megkérnénk arra, hogy határozza meg Lengyelország helyét és szerepét a világban, akkor – életkorától és műveltségi szintjétől függetlenül – minden bizonnyal azt mondaná, hogy utol kell érnünk a világot, amely száguld előre, mi meg elmaradottak és provinciálisak vagyunk, átalakított minket a kommunizmus és a bolsevizmus vírusa, a legalapvetőbb problémánk a lengyel megalománia és hőzöngés, a lengyel gyötrelmek legmélyebb oka az anarchia és a liberum veto, az érett nyugati demokráciákban egész másképp mennek a dolgok, mint nálunk, nem érjük el azt a szintet, hiába erőlködünk annyira, nem sikerül stb. Valaha csak egy kis csoport hirdetett ilyen nézeteket, ma így vélekedik a legtöbb lengyel önmagáról. E pillanatban nem az ilyen vélemények tárgyszerű igazsága a lényeg, hanem az, hogy azt mutatják, a lengyeleknek szilárd meggyőződésük van arról, hogy kik voltak és kivé kell válniuk. Ugyanakkor nincs semmiféle pozitív elképzelésük arról, hogy kik ők most, ebben a pillanatban, mit kell tennie a nemzetnek, mit kell tenniük személy szerint nekik ahhoz, hogy gazdagíthassák Európa és a világ közös javait. A lengyelek állandóan a helyüket keresik, behozzák a lemaradást, csatlakoznak másokhoz ahelyett, hogy saját terveik szerint alakítanák a mai világot aszerint, hogy mit tartanak helyesnek. Úgy gondolják, ezt a feladatot csak a jövőben teljesítik, amikor majd készen állnak erre, végre teljesítik a feltételeket ahhoz, hogy teljes jogú cselekvő alanyokká válhassanak.”

A veszprémi Vár Ucca Műhely lengyel számának igazi kuriózuma a félig magyar Krzysztof Varga regényrészlete, amely Sonnenberg címmel Lengyelországban megjelenés előtt áll. Varga már maga mögött tudhat egy magyar-trilógiát, most pedig Budapestről írt regényt. A veszprémi irodalmi folyóirat lengyel számának fordításait Németh Orsolya és Vas Viktória válogatta és szerkesztette.