Az életnek is nevezett búza egyik legfontosabb gabonanövénye a Kárpát – medence népeinek. A hozzá kapcsolódó munkákhoz különös szokások kapcsolódnak. Minden év április 25-én, Szent Márk evangélista napján szentelték meg a földből éppen kikelő búzát, hogy nyárra bő termést hozzon.

A búzaszentelés szertartását Szent Márk-nap délelőttjén tartották, amelyen részt vett a faluközösség tagjainak többsége. Előbb misén imádkoztak, majd utána a hívek körmenetbe rendeződtek és kereszttel, lobogókkal megkerülték a templomot, majd kivonultak a közeli búzaföldre, ahol a pap megszentelte a vetést.

Odafelé és visszafelé a menet résztvevői imádkoztak és énekeltek. A szentelés alatt a lányok a magukkal hozott zöld búzakoszorúkkal megkoszorúzták a menet elején vitt keresztet és a lobogókat.

Később ezt a koszorút hazavitték és gyógyító és gonosz űző szertartásokra használták. A szertartás végén mindenki tépett a megszentelt búzavetésből.