Fényes héten sem maradhat el egy csodálatos Mária kegyhely bemutatása a szeretett Lengyelországból. Sorozatunkban bejárjuk Dél – Lengyelország népszerű, illetve kevésbé ismert Mária kegyhelyeit. Az utazásunkban vezetőink: Bese Gergő atya és Deák Roland.
Az első említés Olczáról, 1629-ből származik. A korábbi, 1616-os népszámláláskor még nem létezik – tehát feltételezni lehet, hogy a 17. század második évtizedében jött létre.
A következő, 1676-os népszámlálástól kezdve Olczát, Zakopanéval együtt említik. A későbbi években a zakopane-i dokumentumok számos olcsi polgár vezetéknevét említik, akik Zakopaneban önkormányzati „hivatalokat” töltöttek be: Żegleń (polgármester, az elsők között írt), Stachoń (polgármester, írástudatlan), Galarowski (önkormányzati író).
Az olczai ácsok híresek voltak Zakopanéban, 1850 – 51 Jakub és Józef Topor bővítette a Kościeliska utcai fatemplomot, Jakub Kluś pedig 1877-ben építette, Walery Eljasz nyaralóját Krupówkiban.
Mindezzel az olcziak azt hangsúlyozták, hogy Zakopanetól különálló közösségről van szó. Amikor 1845-ben létrejött Zakopanei plébánia, Olcza és Kościelisko is része lett. Az első plébános, Fr. Józef Stolarczyk plébániai krónikájának számos oldalán hangsúlyozza Olcza vonakodását a közösségi munkától, amit az egyházközségben végezni kellett.
Ennek ellenére már 1860-ban Fr. Stolarczyk létrehozta az olczai plébánia iskolát, hogy a gyerekek télen is tanulhassanak – nyáron a Kościeliska utcai óvodába mentek. Az első évben Fr. Stolarczyk maga fizette a tanár fizetését, mert – mint írta – olczaiak nem akartak semmit támogatni, de az iskolát a plébános fontosnak tartotta. Később, miután belátták hibájukat fizettek a gyermekek oktatásáért.
Az olczai iskola 1886-ban virágzásnak indult, amikor Władysław Roszek (1862-1929) korábban tanár, majd igazgató kezébe került az intézmény. Negyvenéves munkája az írástudatlanság felszámolásához vezetett, ez az olczai szokások jelentős enyhülését is magával hozta, megalapozva a jövőbeni lelkipásztori tevékenységet ezen a területen. Ez a rendkívüli ember elkötelezett szociális munkás volt – az Olczański Mezőgazdasági Kör alapítója, a Tátra Társaság aktivistája, a Klíma Bizottság titkára, a Zakopane Városi Tanács tanácsosa, valamint egyben értékes kertész és nagyszerű méhész is. Olczyce lakói új, kényelmes iskolát kaptak tanárházzal és óvodával, 1977-ben.
A 20. század első éveiben a missziós papok kongregációja Páli Szent Vince követői erőfeszítéseket tettek egy egészségközpont építésére Zakopane közelében a tuberkulózisban szenvedő papok számára. Zakopane akkori polgármestere, Dr. Andrzej Chramiec javasolta erre a helyre Olczát, a plébános pedig Fr. Kazimierz Kaszelewski arra törekedett, hogy a misszionáriusok közössége Olczába telepedjen le, és ott külön plébániát hozzon létre. Az iskola vezetője, Władysław Roszek 1910-ben egyházépítő bizottságot hozott létre Józef Kluś vezetésével.
Egészen a közelmúltig Zakopane tartományi falujának számított, az utóbbi években Olcza gyorsabban fejlődött és egyre nagyobb jelentőséget kapott, amelyben a misszionárius papok közösségének hatalmas szerepe van, amely bizonyos értelemben a kerület központjává is tette. Több éve egyre több turista tartózkodik Olczán.
Olczának alapvetően egy utcája van, amely az egész települést délről északra szeli át. Lakossága 1800 fő, többségében gurálok. A dolgozók zöme Zakopane-ban jár. Közülük ajándéktárgyakat és egyéb házi készítésű termékeket gyártanak. A turizmus azonban egyre fontosabbá válik.
1919-től Olcza területén, a templom mellett található a Boldogságos Szűz Mária nővéreinek kongregációjának háza (Starowiejski). Az olczánok többsége szoros kapcsolatban él a plébániával és az egyházzal. A lakosok több mint 90% -a – különféle formákban – részt vett az új templom építésében. Nagy segítséget jelentett, a munka befejezéséhez, az Egyesült Államok lengyel misszionáriusai – Józef Szpilski, Walenty Pieczka és Jan Sobótka atyák gyűjtése, illetve Franciaországban pedig számos papok nyújtotta segítség. Az épülő templom patrónusai egész Lengyelországból imádsággal és anyagi segítséggel támogatták az összefogást.
1981-ben Giewont néven hagyományörző csoportot hoztak létre a plébánia égisze alatt, mely a Magas – Tátra népművészetének, hagyományainak megőrzése céljából alakult. „Giewont” leginkább egyházi témájú előadásaival, számos lengyel városban bemutatta településük folklórját, és bejárták Nyugat-Európát (Ausztria, Olaszország, Franciaország, Németország); a Vatikánban is jártak, ahol II. János Pál pápa fogadta a közösséget.
A templom alagsorában található termek a Zakopánei zeneiskola tagiskolájaként működik. A vakációs időszakokban orgonakoncerteket szerveznek a templomban. Olcza zenei hagyományai jelentősek: az első világháború idején, majd a két világháború közötti években Olczába látogatott, és együtt élt a misszionáriusokkal, a krakkói zeneszerző, Bolesław Wallek-Walewski, aki többek között az Olczyski patakról is írt.
A náci megszállás alatt egy kiváló zenetudós, Fr. prof. Hieronim Feicht CM, Karol Szymanowski közeli barátja, a Zeneakadémia első szenátusának tagja, Olczyban orgonaművész volt, és népzenék gyűjtésével is foglalkozott.
A plébánián számos közösség (rózsafüzér társulatok, ministránsok stb.) működik, így a hívek szorosan bekapcsolódnak az egyházközség életébe.
Az olczai templombúcsút július 18-a utáni első vasárnap tartják. Erre az alkalomra a plébánia hívei és az érkező zarándokok kilenceddel készülnek, a Boldogságos Szűz Mária, a Csodás Érem Szentjének tiszteletére.
Templom és környezete
A bejárat bal oldalán (északról) van egy harangláb négy haranggal, amelyek nevei: Mária, Páli Szent Vince, József és a Csodás érem Anyja.
Új templom
Noha már 1913-ban templom építését tervezték Olczán, az építkezés megkezdéséhez szükséges engedélyek beszerzése, csak 1976-ban indult el.
- július 1-jén a templom építéséhez minden engedély rendelkezésre állt és egy évvel később, augusztusban megkezdték az alapok feltárási munkálatait. A Tátrából származó alapkövet, amelyet a Szentatya, Rómában megáldott, 1985 augusztus 11-én Franciszek Macharski bíboros helyezett el. A kővel együtt a templom alapító okiratát az előcsarnok bal falába helyezték el.
A templom öt egyenlőtlen magasságú csúcsból áll, amelyek oldalról nézve imádságban összekulcsolt kezekre hasonlítanak. Az építészeti koncepció egyszerre vonatkozik a meredek hegyvidéki tetőkre és a szárnyaló Tátra – csúcsokra. A templom, akárcsak a közösségi ház kápolnája, a Szeplőtelen Szűzanya oltalma alatt áll, aki feltárja a Csodás érem titkait.
Az új templomot 1988. július 30-án szentelték fel. A felszentelést Krakkó érseke, Fr. Macharski Franciszek bíboros végezte.
A templom 2.252 m2 alapterületű, a hossza a fő tengely mentén 45 m, szélessége 42 m. A legmagasabb pontja a kupolával és a kereszttel pedig 46 m.
Funkcionálisan a templom két részre osztható: az alsó templomra, amelyet a plébánia közösségi életére szánnak, és a felsőre, ahol a liturgiát ünneplik. A felső templom 1500 hívőt tud befogadni. A Stanisław Walkosz Jambor által készített tölgyfa ajtó vezet a templom belsejébe. Belépés után a jobb oldalon a tájegységre jellemző eredeti ajtót láthatunk 1819-ből és előtte pedig a Fájdalmas Anya látható (Piéta). Vele szemben a már korábban említett megáldott alapkő látható illetve az alapító okirat kőbe vésett szövege olvasható.
A templomba belépve a monumentális, fából faragott Krisztust látjuk és Szent Antal szobrát.
Az első ólomüveg (Maciej Kauczyński alkotása) képsorozat Isten szolgáinak szolgáját ábrázolja, Stefan Wyszynski bíborost. Mellette a Varsói és Gneznói Katedrálist, a bíboros címerét, a börtönéveket és a II. János Pál pápával való első találkozását mutatja be.
Majd a Szolidaritás mozgalom képei következnek, benne a mártírsorsú pap, Boldog Jerzy Popieluszko atyával.
A keresztút 11 és 12. állomása között található a Szent II. János Pál pápa oltár, melyet zakopanei mesterek alkottak. Az oltárkép alatt található mellkereszt, II. János Pál pápa ajándéka volt, megválasztásának 25. évfordulóján.
A következő üvegablak csoport Jézus missziós küldetésének megvalósítását ábrázolja: Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet. A modern templomok Lengyelországban és a missziós állomások a nagyvilágban, Kongóban, Madagaszkáron, Brazíliában, Franciaországban, USA-ban, Ausztriában, Fehéroroszországban és Ukrajnában.
Az ólomüveg alsó részén a rendalapító Páli Szent Vince látható, mellette Jan Kowalik a templom építtetője.
A ólomüveg sor tetején az Irgalmas Jézus képe látható, melyből a fénysugár az Olczai templomot világítja meg.
Az ezt követő ólomüveg sorozat a karizmatikus Páli Szent Vincét és azokat a missziós papokat és irgalmas nővéreket ábrázolja, akik vértanúhalált haltak. A szentek képei alatt az Irgalmas Jézus oltár található, 2010-ben a zakopanei Jan Karpiel és St. Krzeptowski alkotása. Az oltár közelében kiállítási tárgyakat találunk, olyan medállokat, amelyeket az I. és a II. világháborúban viseltek, vagy olyat, melyet a Katynban található tömegsírban találtak.
Az utolsó ólomüveg sorozat a Szűz Anya és Katarzyna Labouré találkozását ábrázolja és Jézus életének egyes jeleneteit.
Szentély
A fából készült berendezések a hegyvidéket stilizálja, a faragott kapukon a nap szimbóluma jelenik meg. A kapuk felett az örvendetes és dicsőséges rózsafüzér titkait láthatjuk. Bronz dombormű az utolsó vacsorát ábrázolja, a kereszt és a keresztelőkút, rajta Keresztelő Szent Jánossal Karol Badyna alkotásai.
A márvány oltár felett az üvegablakban megtalálható a Csodás érem hátulsó része és maga a Csodás érem Anyjának szobra. A szentély oldalfalán hála ajándékokat helyeztek el. Tovább haladva egy kis üvegablak részben helyezték el a Csodás Éremmel kultuszához kapcsolódó alakokat: Szent Maximillian Kolbe atyát, Szent II. jános Pál pápát, Boldog Edmund Bojanowskit és IX. Piusz pápát.
A harmadik mellékoltár Páli Szent Vince tiszteletére készült 2010-ben, közelében Szent Júdás Tádé apostol és a megfeszített Krisztus faragványai láthatók.
A következő ólomüveg szegmensen Lengyelország nagy szentjei láthatók: a Fekete Madonna előtt imádkozó Szent Adalbert, a Vilniusi kegykép előtt imádkozó Szent Kázmér, Szent Jácint, Boldog Jakub Strzemię, a Lwowi katedrális, Kosztka Szent Szaniszló, Szent Hedvig, Szent Albert testvér, a Krakkói Szűz Mária bazilika, A legmagasabb ponton a 2000-es Jubileumi Szentévben a Szent kapú előtt térdelő II. János Pál pápa, az elhunyt lengyel pápa és XVI. Benedek pápa megválasztása látható.
A negyedik mellékoltár Szent József tiszteletére készült. Az utolsó ólomüveg kép sorozata Boldog Edmund Bojanowskit ábrázolja, aki a Szeplőtelen Szűz Anya szolgáinak kongregációját alapította meg. A képeken pedig a gyermekek nevelésével foglalkozó nővérek láthatók.
Az orgona takarásában a Szentlélek eljövetele látható az üvegablakon.
Csodálatos Érem története
Labouré Katalin 1806. május 2-án született Fain-les-Moutiers nevű faluban. Szüleinek kilencedik gyermeke volt. 1815. október 9-én meghalt édesanyja, 11 árvát hagyva maga után. A kis Katalin a Szűz Máriában talált édesanyára. Katalin 1830 elején követte nővérét, Lujzát a Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, majd április 21-től Párizsban folytatta.
Az első jelenés
- július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska ébresztette fel. „Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!” – szólt hozzá. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett, ahol Szűz Mária várta. A jelenés két órán keresztül tartott. A Szűzanya sok mindenről beszélt Katalinnak, de a csodás éremről ekkor még nem esett szó. Mária jelezte a hamarosan kitörő forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát meg fogja őrizni.
A csodás érem
- november 27-én este fél hatkor a Szent Szűz újabb látomásban mutatta meg a nővérnek a csodás érem tervét. Mária egy félig látszó földgömbön állt, s két kezében egy kisebb gömböt tartott, majd így szólt: „Íme ez a gömb, melyet itt látsz, az egész világot jelenti… s minden embert külön-külön.” A Szűzanya ujjain gyűrűk, s azokban drágakövek voltak, amelyekből több fénysugár áradt. „Ezek a sugarak a kegyelmek jelei, melyeket Mária az emberek számára kiesdekel.” – hallja Katalin. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött, és bal kezénél végződött. Az írás így szólt:
„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!”
Mária kérte Katalint:
„E minta szerint egy érmet kell veretni, és azok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.”
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. Néhány héttel később, decemberben a jelenés és a rá vonatkozó felszólítás megismétlődött. Utolsó látomásában a Szűzanya tudtára adta Katalinnak: „Leányom, most már nem jövök többé, csak imáidban hallod szavamat.”
A csodás érem elismerése
Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek. De Quélen érsek megbízásából Guillou atya 1834-ben megjelentette az első hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a csodás éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a csodás érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: „Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, … csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.” 1894-ben XIII. Leó pápa engedélyezte, hogy a vincés nővérek november 27-én ünnepet üljenek a csodás érem Asszonya tiszteletére.
A hónap minden 27. napján szentmisét mutatnak be és 20.00 órától gyertyás körmenetet tartanak a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. A körmenetben egy gyönyörű Szűz Anya szobrot hordoznak, amelyet 1914-ből származik.
A templommal szemben elhelyezkedő parkban a keresztút állomásait találjuk, mellette pedig a Smolenski katasztrófa emlékműve áll. Labouré Szent Katalin pedig ott térdel Szűz Mária szobra előtt.
Fordította: Bese Gergő – Deák Roland
Fotók: www.diecezja.pl; www.visitmalopolska.pl; www.nddelabidassoa.fr; www.yarrekstudio.wordpress.com
