1952-őt írtak. Az USA küszködött a koreai háborúval, amikor Billy Graham, a nemzet evangélistája felismerte, kezd a közvélemény egysége oldott kéveként szétesni. Ekkor fogalmazta meg ezeket a sorokat:

Milyen nagyszerű lenne, ha hazánk vezetői letérdelnének a Mindenható Isten elé imádságban. Micsoda szent ujjongás áradhatna szét az országban! Mekkora megújuló remény tölthetné be szívünket a veszedelem mostani óráiban!

Percy Priest tennessee állambeli szenátor rögtön felfogta, hogy Graham itt a Nemzeti Imanap újraindításáról szól.

A képviselőház tagjai kiadtak egy állásfoglalást, hogy szükséges lenne bevezetni évente egy alkalommal a Nemzeti Imanapot,

„amikor az USA lakossága Istenhez fordulna imában és elmélkedésben, templomokban, csoportokban vagy éppen egyénileg.”

Így azután 1952. április 17-én Harry S. Truman elnök aláírta azt az elnöki rendeletet, melyben meghagyja minden utána következő elnöknek, hogy az általuk választott napot évente egyszer tartsák meg a Nemzeti Imanapot (National Day of Prayer-t).

Dr. Békefy Lajos Ph. D.