Fehérvasárnapon tartják a német nyelvterület több templomában az elsőáldozást. Ilyenkor sok vita zajlik arról, hogy a család által vágyott fotók és videók elkészítésre milyen lehetőség adódik a szertartás alatt. Pro és kontra véleményeket olvashatunk következő cikkünkben. 

Az elsőáldozás sok gyermek és szülő életében az év eseményének számít. Bármennyire is érthető, hogy meg akarjuk örökíteni a szívünknek oly fontos pillanatokat, annál inkább helytelennek tűnhet mindent okostelefonunkkal rögzíteni.

De legyünk őszinték: A Jézussal való első találkozást nem lehet lefényképzeni. Egyszerűen lehetetlen. Itt érdemes megemlíteni a Húsvét utáni első vasárnap evangéliumát, amelyben hitetlen Tamásról van szó, egészen pontosan : Jézus így szólt:

„Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (János 20:29).

Mert mit is akarnak látni a potyalesők, mikor amúgy sem hisznek? A többieknek pedig valljuk be, a legnagyobb tisztelettel kellene lenniük az iránt, ami éppen az oltár előtt történik.

Egyáltalán: Mit is láthatunk az amatőr fotósok sokszor elmozdult és elmosódott képein? Mit kellene pontosan megörökíteni? Ahogy a gyermek a padban ül és énekel? Amint felolvassa a könyörgést vagy éppen azt a pillanatot, amikor az adományokat az oltárhoz viszi? Be kell ismernünk szép pillanatok ezek. De vajon nem az kellene a legfontosabb legyen, hogy teljes szívünkkel megéljük eme csodálatos eseményt, mintsem az, hogy gyermekünk minden egyes mozzanatát lencsevégre kaphassuk?

Nem lehet a szentmisét a telefonunk kijelzőjére szegezett ujjal végigkövetni pláne, ha nem csak a szülők, hanem az egész rokonság így tesz.

Az egészben a legrosszabb, hogy ezzel zavarják elsőáldozó gyermeket, aki egész idő alatt csak a pózolással és mosolygással lesz elfoglalva.

Robert Sarah bíboros, akárcsak Ferenc pápa ugyanezen a véleményen van.

Csak akkor tudnak a hívők igazán Istenre koncentrálni, ha a készülékek ki vannak kapcsolva.

A szentmisén szívünket kell felemeljük és nem az okostelefonunkat. Tudni illik ez lenne a lényeg, az elsőáldozáson különösen.

Eltekintve a távolságtartás hiányától, amit az eucharisztia vétele közben készített fotók során tanúsítunk, valljuk a végeredmény sokszor igencsak előnytelenre sikerül.

Aranyszabály, hogy embereket étkezés közben nem fényképezünk. Természetesen nem szól semmi az ellen, hogy a szentmise előtt és után elkészítsük a családi fotóalbumba szánt kötelező képeket, de talán valamelyest a gyermek idegeit is kímélnénk, ha minderre otthon, nyugodt körülmények között kerülne sor.

Ferenc pápa nem rajongója a mobiltelefonos fotózásnak a szentmise alatt.

„Kérlek benneteket, a szentmise nem showműsor.”

– mondta tavaly novemberben: „Tehát csak semmi telefonozás.”.

Természetesen ez mit sem jelent, hiszen nem csak Rómában emelik továbbra is magasba a telefonokat és a fényképezőgépeket. „Tehát csak semmi telefonozás.” sok templomban elhangzik majd Fehérvasárnap. De miért? Mert mások nem látnak tőlünk, elvonjuk a figyelmüket és zajongunk.

Azoban a képek elkészülnek, mert az emberek számára fontos dolog történik, amit a maguk módján nyomon követnek: A mobiltelefonnal való fotózás a tevékeny részvétel egyik formája, ami nem csak magáról a képről szól. Sokszor jelen van ugyanis egy a plébánia által megbízott, profi fényképész, aki nem csak közelebb, de eléggé tisztában van a liturgiával ahhoz, hogy el tudja kapni az igazán fontos pillanatokat. Igen ám, de akkor nem mi saját magunk készítettük a képet és nem lehet mindig nálunk.

A digitális kommunikáció mindinkább vizuálisabb lesz, amihez a képek egyértelműen hozzátartoznak. Szelfik, pillanatfelvételek látszólag jelentéktelen dolgokról és nagy eseményekről. Ami fontos, azt elmeséljük, arról van kép a telefonunkban.

Manapság a fotógyűjtemények a mobiltelefonokban, családi WhatsApp csoportokban, az Instagramon vagy a Facebookon ugyanazt a funkciót töltik be, mint az egykor kézzel fogható, családi fotóalbumba rendezett fényképek vagy igazolványképek a pénztárcákban: Szép emlékek, amiket másokkal megoszthatunk.

Ezért is tekintünk a fénykézepezésre elfogadott társadalmi magatartásformaként. Amit ugyanakkor sokak még mindig szokatlannak, sőt helytelennek találnak, hiszen ugyanazon társadalmi norma nem mindenhol ugyanabban az időben válik elfogadottá. Ami valakinek magától értetődő, az másra még helytelen újításként hathat. A fejlődés minden esetre nem megállítható.

Fehérvasárnap ismét sok olyan hívő vesz majd részt a szentmisén, aki amúgy ritkán tér be Isten házába. Ők friss szemmel, csodálkozva szemlélik a liturgiát. De hogyan emlékezzenek erre az egy szentmisére? Maradjon meg a tiltás, a szigorú szabálykövetés vagy készítsenek a hátsó padból, elmosódott képeket szerettük életének fontos pillanatáról? Ez itt a kérdés. Lehet nekik mégis segít, ha ujjaikat a kijelzőre szegezik?

Forrás: www.katolisch.de

Fordította: Deák Roland