A húsvéti időben is folytatjuk barangolásunkat Lengyelország legszebb Mária kegyhelyein. Reméljük, hogy hamarosan megnyílnak a határok és személyesen is felkereshetők lesznek Égi Édesanyánk szentélyei, addig is a virtuális térben keljünk útra. Az utazásunkban vezetőink: Bese Gergő atya és Deák Roland. 

Pasierbiec első hivatalos említése 1465-ből való. A következő hivatalos feljegyzések 1581-ből származnak. A falu méretét illetően az 1681-ben elvégzett füst-nyilvántartás adatai szerint 9 ház található. 1897-től a falu már 51 házból, körülbelül 400 lakosból állt. A településen nagy szegénységben éltek, a férfiak Magyarországra és Szlovákiába mentek summásnak vagy a fakitermelésben dolgoztak. A bátrabbak a távoli Észak – Amerikába is kivándoroltak.

Az 1918-as függetlenség visszaszerzése után népiskolát nyitottak Walenty Kasiński vezetésével. Jakub Giza polgármester hivatali ideje alatt megkezdődött az iskola építése. A lakosság fát, követ adományozott és sok kétkezi munkával járult hozzá az építkezéshez. Az iskolát 1931-ben nyitották meg. Az épületben egy tanterem és egy tanári lakás volt.

A két világháború között lassan nőni kezdett az életszínvonal, de még mindig sokan próbáltak szerencsét Észak – Amerikában, Németországban és Lettországban.

A második világháború borzalmai nem kerülték el a települést: éhezés, kényszermunka, letartóztatások és számos tragikus esemény következett. A nehézségek idején számos zarándok, kétségbeesetten imádkozott a kegykép előtt, és kért gyógyírt a szenvedésére. A falu fejlődése az 50-es években indult, amikor az áram eljutott a településre és számos vállalkozás indult útjára. A 70-es években műút épült, a 80-as években pedig vezetékes víz, gáz és telefon érkezett Pasierbiecre.

A Rastatti Csoda

A 18. század végén, amikor Európában a napóleoni háborúk folytak, és a lengyel lakosság sokat szenvedett, rendkívüli esemény történt, amely a kegyhely létrejöttét eredményezte. A Laskowából származó, 27 éves Jan Matras belépett a hadseregbe és egy külföldi ezredbe sorolták, majd  a frontra küldték. 1793-ban az egyik csatában Rastattnál, a mai Németországban, Jan Matras súlyosan megsebesült. Bajtársai otthagyták a csatatéren, mert halottnak hitték.

Matras súlyos sérülései szenvedett, de végig öntudatánál volt és meg volt győződve arról, hogy a közeledő francia sereg lovasai agyontapossák. A félelemtől és a közelgő halál rettegésétől megindítva Isten Anyjától kért segítséget. A Szűz Anya tisztelője volt, és bízott benne, hogy megvédi őt. Kitartóan suttogta az ima szavait, Máriára bízta minden félelmét és tehetetlenségét, bízott és őszintén könyörgött az életéért.

A csoda pedig megtörtént. A Szűz Anya meghallgatta a sebesült katona szerény kérését, és segítségére sietett. A katona látta Máriát, amint köpenyével betakarja őt és így a száguldó lovasság nem ártott neki.

Tehát Matras azonnal érezte az Istenanya rendkívüli védelmét, és megfogadta, hogy ha meggyógyul és haza tér, kápolnát épít hálából az Isten Anyja tiszteletére.

Így született meg az Üdvösség Csodája kegyhely. Az Istenanya, egyszerű galíciai paraszt, Jan Matrast választotta, hogy tanúja legyen az emberiség iránti szeretetének és bizalmának.

Matras hűséges marad ígéretéhez és 1822-ben elkezdte a kápolna építését, melyet 1824-ben szenteltek fel. Benne pedig elhelyezte a kegyképet, mely Gorlic környékéről, ismeretlen művésztől származik. A kápolna egyre látogatottabbá vált, így bővítésre is sor került és 1909-ben pedig haranglábat is építettek mellé.

Először a helyiek gyűltek össze a kép előtt, majd a közeli falvakból érkeztek imádkozók és végül egyre távolabbról is bekapcsolódtak a kegyhely életébe. Az emberek vigaszt találtak bánataikra, egyre többen tapasztaltak rendkívüli kegyelmeket és egyre jobban terjedt a hír Pasierbiec Királynőjéről. Az Istenszülő közbenjárásában való mély hit és bizalom szülte a kép kultuszát és vált zarándok központtá a templom.

Ma ennek a szentélynek a hatása messze túlmutat a régió határain, átfogja az egész Tarnówi egyházmegyét, és az egyházmegyén kívülről érkező zarándokok számának növekedésével egész Lengyelországot.

Az új templom

A hívők számának növekedésével és az akár több napig is eltartó zarándoklatok miatt elérkezett az idő egy új templom, plébánia és zarándokház építésére.

A modern, hatalmas templom (600 m²) 1973 és 80 között épült egy tisztáson a falu fölé magasodó dombon. A tető kialakításában fontos szempont volt, hogy egy M betűt képezzen, ezzel is utalva a templom védőszentjére.

A főhajóban található az oltár, a tabernákulum, felette pedig a díszes keretbe foglalt kegykép látható. Fontos kiemelni az angyalokat a szentélyben és a kegykép körül. A kegyképet tartó angyalok és az arany koronát hozó két angyal a felhőket szimbolizáló domborművekből lépnek elő. A falon elhelyezett vitrinekben pedig hála ajándékokat helyezték el.

A templomban öt ólomüveg ablak található. Az oltár bal oldalán a legnagyobb Krisztus feltámadását mutatja, míg az ugyanazon az oldalon a második, az utolsó ítélet jelenetét mutatja. A szemközti oldalon található három kisebb ólomüveg ablak a következőket ábrázolja: A csoda Rastattban (1793), a csodálatos kép áthelyezése a kápolnából a templomba (1983) és a kép megkoronázása (1993).

A templomot 1983. május 21-én szentelték fel, a képet pedig ünnepélyes körmenetben vitték új helyére a kis kápolnából, ahol 159 évig lakott.

Kegykép megkoronázása

A Jan Matras által finanszírozott Csodálatos festmény, amelynek méretei 72 x 90 cm, Máriát a Szeplőtelen Fogantatás misztériumában mutatja be. Arany királyi köntösbe van öltözve, és kissé összekulcsolt kézzel arra a szívre mutat, amely alatt a még meg nem született Krisztust hordozza. Áldott állapotában van.

A háttérben láthatjuk az Atya, Isten alakját, aki vállának könnyed érintésével Máriát küldi a Földre, hogy ő legyen a Vigasztalónk. Lábánál egy szárny található, amelyen a következő felirat olvasható: „Vigasztalás Anyja, segíts nekünk bűnösöknek”. Mária a földgömbön áll, eltapossa a kígyó fejét, és a hold van a lába alatt.

Körülötte angyalok láthatók, akik körülveszik Máriát, és örülnek dicsőségének. Két jeles ünnepe a kegyhelynek: 1954-től – a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, december 8-án – télen, és 1983-tól – aPünkösd ünnepe- tavasszal. Mária megkoronázására 1993. augusztus 28-án volt, a kép kápolnából való elzarándoklásának tizedik évfordulóján és az alapítónak a Szűz Anya által Rastattban történt megmentésének 200. évfordulóján került sor.

Keresztút

A XIX. századig a keresztút állomásait a templomot körül vevő falon helyezték el. 1903-ban a falat lebontották. 1947-ben kerültek fel a templomban a Franciszek Śliwa atya által Wieliczkából hozott domborművek.

A szabadtéri keresztutat egy olyan dombon építették, amely a Vigasztalás Anyja szentélye fölé emelkedik. Az építkezés kezdeményezője a szentély őrzője, Józef Waśniowski prelátus volt, az egyes állomásokat pedig a krakkói szobrász prof. Wincenty Kućmy készítette.

Az alakok bronzból készültek. A történelmi szereplők mellett felfedezhetjük a modern kor lengyel hőseit, vértanúit, szentjeit, mint Szent II. János Pál pápa, Stefan Wyszyński bíboros, Boldog Jerzy Popiełuszko atya, Jan Czuba atya vagy Stanisława Leszczyńska, az Auschwitz német koncentrációs tábor foglya is látható.

A Beszkidek nagyszerű hátteret képeznek annak a f él kilométer hosszú keresztútnak az eljárásához, ami a Golgotához vezet. Az első állomást 1998-ban, az utóbbi pedig 2010-ben hozták létre.

A keresztút, a megváltás útja

A keresztút a megkínzott Krisztus ábrázolásával – Ecce Homo – kezdődik. A szenvedés 14 állomásán megjelennek azok a lengyelek, akik a lengyel katolikus egyház és a Tarnów-i egyházmegye történetében fontos szerepet töltöttek be: az V. állomáson – Szent II. János Pál, aki a ciréniai Simon helyett segít vinni Jézusnak a keresztet, VI. állomáson. Boldog Jerzy Popiełuszko atya nyújtja Jézusnak a kendőt, a VII. állomáson Isten szolgája Franciszek Blachnicki atya áll, a VIII. állomáson -Stanisławy Leszczyńskiej és Stefania Łęcka – az oświęcimi német koncentrációs és megsemmisítő tábor foglyai láthatók, a IX. állomáson Boldog Roman Sitka, a Tarnówi Teológiai Szeminárium egykori rektora, X állomásnál Boldog Stefan Wyszyński bíboros látható, míg a XIV. állomáson Boldog Zbigniew Strzałkowski atya perui mártír és Jan Czuba kongói mártír szobrai állnak.

A keresztutat 2010. június 26-án szentelték fel, mely ünnepet Joachim Meisner, kölni bíboros vezetett. Az ünnepi szentmisén jelen volt, Wilhelm Schramla nyugalmazott passaui püspök, aki az Altöttingi kegyszobor másolatával ajándékozta meg a kegyhelyet.

A templomból kilépve csodálatos kilátás nyílik a környező hegyvonulatokra és az igényesen rendbe tartott park minden évszakban bámulatos.

Fordította: Bese Gergő és Deák Roland

Képek: Petrovics Anna