Nagypéntek Jézus kereszthalálának és kínszenvedésének napja. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja.
Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik vagy megmosdik, azon nem fog a betegség.
Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek.
Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. A lányok azért mosták meg arcukat a patakban, hogy megszépüljenek tőle.
Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen.
A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt.
A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak. A mosdást azzal magyarázzák, hogy a „holló ilyenkor mossa fiát”, hogy ismét fehér legyen. A monda szerint, mikor Jézust ellenségei el akarták fogni, de nem sikerült nekik, akkor a holló azt kiáltotta „kár, kár”. Ezért Jézus elátkozta, hogy örökké fekete legyen.
Más elmondások szerint a folyóvíz mágikus ereje, azért hasznos nagypénteken, mert Jézust, mikor a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött. A tiszta víz a keresztény hit tanítása alapján az élet, a lelki megtisztulás és a termékenység szimbóluma.
”Ezek a gyerekek ha 30-40-50 év múlva ilyen formában fognak emlékezni a csömöri patakmosdásra és nemcsak mondjuk Krupa András etnográfus műveit olvasva – aminek egyébként nagyon örülünk és nagyon tiszteljük – mert más, hogy ezt ők átélhették. Tehát az ünnepük így lesz teljes. A lelküket így tudják felkészíteni a húsvétra és valószínűleg nem a nyuszikát fogják elsősorban várni, hanem imádkozni szeretnének, a lelküket is felkészíteni és a szokásokat feleleveníteni. Majd zárni ezt az egészet egy húsvéti autentikus kis locsolkodással, amibe már belefér a mulatság is.”
Szigorú böjtöt tartottak, ezen kívül teljes csend honolt a falvakban, hiszen igazi gyász volt ez a közösségek számára.
Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna.
A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá.
Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
Két héttel húsvét előtt, az úgynevezett virághéten a férfiak elvégezték a nagyobb munkákat, A nők ilyenkor végezték a nagytakarítást, mostak, vasaltak.
Nagyhéten már csak a nagyon fontos munkának láttak neki.
A nagypénteket különösen szerencsétlen napnak tartották a munkavégzésre, ezért nem volt szabad állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat végezni.
Nem szőttek, nem fontak, nem mostak, mert úgy tudták, hogy a nagypénteken kitisztított ruhába belecsap a villám.
Munka helyett a falvak népe a templomban imádkozott és énekelt, mélyen átélve az elmúlás és a feltámadás csodáját.
A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka különösen alkalmas a szerelmi jóslásokra, melynek eredményeként a hajadon lány megtudhatja, ki lesz a jövendőbelije.
Az egész napos böjt után, az esti mosakodást követően a lány a fésűt és a szappant egy törölközőbe csavarja, és a párnája alá teszi.
Ha férjhez akar menni, a mosakodást követően nem szabad megtörölköznie, mert a hiedelem szerint, az a férfi lesz a párja, aki álmában megtörli a leány arcát.
