Libanon vallási sokszínűségének egyik legszebb színfoltja a maronita közösség. Libanon 3,8 milliós lakosságából 1,4 millió maronita keresztény. Ennek a közösségnek a története a Keletrómai Birodalom idejére nyúlik vissza.

A VI. században támadt a monofizita eretnekség, amely szerint Jézus személyében nem két természet (az isteni és emberi természet) él, hanem egyetlen természet (monosz – egy, physis – természet). Egy évszázaddal később Heraclius császár (Krisztus után 610-641) kidolgoztatott egy formulát a monofiziták megtérítésére.

Ebből az a kompromisszumos megoldás született, hogy Jézusban két természet van, de személyében az emberi akarat és cselekvés az isteni akarattal egyesült. Ezt monoteletizmusnak nevezték (monosz – egy, thelema – akarat). Ám ezt a formulát sem az ortodox keresztények, sem a monofiziták többsége nem fogadta el.

A monoteletizmust Krisztus után 680-ban a konstantinápolyi VI. egyetemes zsinat elítélte. Követői, a monoteleta keresztények menekülni kényszerültek az üldözés elől. Libanon északi hegyvidékén találtak menedéket, Szent Máró VI. század óta álló kolostora közelében. A közösség vezetőjévé választottak egy Máró János nevű szerzetest. Ezért nevezték el őket maronitáknak. Saját hierarchiát és önálló maronita egyházat alakítottak ki. Pátriárkájuk egyházi és világi vezetőjük volt.

1182-ben kapcsolatba kerültek a pápával. Róma először eretnekként kezelte őket, de a Krisztus utáni 1215-ben tartott IV. lateráni zsinaton, majd a Krisztus után 1445. évi egyetemes zsinaton megvalósult a teljes egység a pápasággal.

Liturgikus nyelvük az ószír, papjaik szentelés előtt nősülhetnek, mint általában a keleti egyházak papjai.

A maroniták törekedtek arra, hogy Libanont keresztény nemzetté tegyék, ahogy azt a muzulmán „eretnekek”, a drúzok is akarták.

Az Oszmán Birodalom keretei között azonban a XVII. századra a drúzok hatalma erősödött, ezért a maroniták a katolikus Franciaország segítségét kérték, hogy a drúz és török támadásokkal szemben területi autonómiával védekezhessenek.

Élénk gazdasági kapcsolatok alakultak ki Franciaországgal. De ezt az ország egyre nagyobb iszlám többsége sohasem fogadta el. Napjainkban Libanon békés jövőjének egyik feltétele a maronita keresztények egysége.

Forrás: ujember.hu