Helena Kowalska, mielőtt belépett a rendbe, átlagos lány volt, egyszerű vágyakkal. Kisgyermek kora óta érdeklődött az Isten dolgai iránt. 

Arról álmodott, hogy remete lesz, és megérezte, hogy élete összefügg majd Isten szolgálatával. Nem meglepő, hogy zárdába akart vonulni. Azonban komoly akadályokba ütközött.

Először szülei ellenállásával találkozott, majd ő határozott úgy, hogy éli az életét anélkül, hogy hivatására gondolna. De a hívás elöl nem lehet elmenekülni.

Húsz évesen belépett az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, megkapta a Fausztina nevet és 13 évet élt le a közösséggel. A rendben semmi különössel nem foglalkozott, dolgozott, mint a többi nővér, a mindennapi élet örömeit pedig átszőtték a szenvedések.

Az ő nagyon egyszerű élete azonban rendkívül mély és személyes kapcsolatot rejtett Istennel, aki kiválasztotta őt, hogy emlékeztesse az egész világot arra, hogy Ő jó, irgalmas és minden embert szerető Isten.

Jézussal való találkozásait és az óhajait néhány füzetben írta le, melyeket ma „Napló”-ként olvashatunk.

Ne hagyj fel irgalmasságom hirdetésével. Ezzel enyhülést szerzel szívemnek, melyet az irgalom tüze éget a bűnösökért (Napló 1521).