Húsvét nyolcadának zárónapján, az Isteni Irgalmasság vasárnapján nagy ünnepre gyűltek össze a hívek a Saint Vincent Bencés Főapátság bazilikájában Latrobe-ban, Pennsylvaniában. A szentmise keretében megáldották a bazilika két új szobrát, melyek Szent XXIII. János és Szent II. János Pál pápákat ábrázolják.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Donald Wuer bíboros, washingtoni érsek volt, koncelebrált Edward Malesic, Greensburg-i püspök (a helyi egyházmegyéből), illetve Douglas Nowicki, Saint Vinent-i főapát. A padsorokban a helyi hívek mellett, számos vendég is helyet foglalt, a zenei szolgálatban a templom és az apátság melletti College kórusa közösen működött közre, Thomas Octave karnagy vezényletével.

Malesic püspök a mise elején köszöntötte a vendég főcelebránst és a híveket, és jó hangulatot teremtett az ünnepre, amikor tréfásan megjegyezte, hogy szerinte az egyik új szobor kísértetiesen hasonlít a helyi főapátra.

Homíliájában Wuerl bíboros a mise olvasmányaira reflektálva (melyek az Apostolok Cselekedeteiből és János evangéliumából voltak véve), az alapvető hit megvallását emelte ki.

Beszédében hangsúlyozta, hogy XXIII. János és II. János Pál életük során Krisztus földi helyettesei voltak, akik a hagyományokat követve az ősi hitvallást a saját korukhoz, a zavaros XX. századhoz igazítva élték meg.

Az ő példájuk arra sarkal minket, hogy mi is megéljük és hirdessük hitünk fő üzenetét, a húsvéti örömhírt.

A két szentéletű pápa igazi Kövek voltak, amelyeken az Egyház szilárdan álhatott, és életük példa lehet számunkra, amit mi is megélhetünk.

A washingtoni érsek idézte II. János Pál egyik első beszédét, melyet a lengyel pápa a

„Nyissátok meg szíveteket Krisztusnak!”

felszólítással kezdte bátorításként, ami összecseng később elhíresült „Ne féljetek!” mondásával.

A prédikáció után következett a szobrok megáldása. A két Carrara márványból készült szobrot Norbert Koehn, német származású művész készítette Cleveland-i műtermében, az utolsó simításokat pedig már a bazilikában fejezte be, miután a szobrokat a helyükre állították.

A felajánlás során a kórus elénekelte a Serdeczna Matko című lengyel népéneket II. János Pál tiszteletére, részben lengyelül, részben angol fordításban, az áldoztatás alatt pedig Mozart Ave Verum Corpus című művét adta elő.

A szentmise végén Douglas főapát úr, a helyi bencés közösség elöljárója köszönte meg Wuerl bíborosnak a miseszolgálatot, és Malesic püspök bevezető gondolatához – miszerint ő hasonlít az egyik szoborra – csak annyit fűzött hozzá, hogy számára több, mint megtisztelő, hogy a püspök két ilyen nagyszerű emberhez társította őt.

Az áldás előtt Wuerl bíboros elmondta, hogy néhány hete, mikor találkozott Ferenc pápával, elmesélte neki, hogy meghívták erre az eseményre, és megkérdezte Róma jelenlegi püspökét, hogy elhozhatja-e ennek az ünneplő közösségnek az Ő áldását, mire a pápa igent mondott. Így a szentmise végén a pápa áldásában részesültek az egybegyűltek.

A közösség ezen a napon a múlt század két szent pápáját ünnepelte a húsvéti örömmel, megemlékezve emlékükről és örökségükről.

Pamper Zsolt