Imádság, Szolidaritás, Szabadság, Hazaszeretet, ezek a kifejezések szorosan hozzá kapcsolódtak Jerzy Popieluszko atya nevéhez.
A fiatal lengyel vértanú története a XX. századi lengyelség megpróbáltatásait mutatja be.
A szegény, egyszerű, de mélyen vallásos családi háttér, a papság felé vezető göröngyös út és a kommunista elnyomás tipikus kelet – európai történet. Dr. Berta Klára írása ezt az utat mutatja be nekünk.
A család OKOPY-ban él. OKOPY nyomorúságos kis település Lengyelország észak-keleti részén, közel a szovjet határhoz.
A szülők szegény parasztok, földművelésből, állattenyésztésből élnek. Nagyon vallásosak, esténként térden állva együtt mondják a rózsafűzért két gyermekükkel, Teresával és Józseffel.
Okopyban templom sincs, így misére a közeli Suchowolába járnak. Amikor az anya 3.gyermekével várandós, úgy dönt : ezt a gyermeket Istennek ajánlja. Ha fiú lesz, akkor pap legyen, ha lány, akkor szerzetesnő.
Okopyban orvos és bába sincs, így amikor otthon, szeptember 14.-én vasárnap délután elérkezik a szülés ideje, az anyai nagyanya vezeti le lányának szülését. Kisfiú születik.
Az anya úgy dönt, nevezzék a gyermeket Alfonznak, az ő – Alfonz nevű testvére után, akit a világháború során a szovjet katonák megöltek. Másrészről pedig Ligouri Szent Alfonz tiszteletére., ő legyen a gyermek védőszentje.
Keresztelés, anyakönyvezés már Suchowolában történik, ezért sok életrajzi leírásban Suchowolát jelölik meg tévesen születési helyként.
Ennek a gyermeknek a születését is jelek kísérik. Isten elfogadja a felajánlást. Szeptember 14.-e a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe.
Jerzy Popieluszko egész életét kíséri a kereszt, amit elfogad és a keresztúton is követi Krisztust.
1956-ban, 9 éves korában Suchowolában lesz elsőáldozó, nemsokára bérmálkozik is.
Az elsőáldozástól kezdve ministrál a reggeli misén, egészen érettségiig.
Ez azt jelentette, hogy minden reggel hajnalban kelt és gyalogolt 5 km- t Suchowoláig, hogy a reggeli 7 órás misén ministráljon, és utána érjen be 8 órára az iskolába.
Bármilyen időjárási viszonyok voltak, a reggeli ministráns szolgálatot soha nem mulasztotta el.
Gyermekként otthon kis oltárt készített magának, megkérte az anyját, neki ne rövid, hanem hosszú miseinget varrjon. Testvérei úgy gondolták, ez is csak olyan játék volt, mint a többi- később viszont úgy látták, hogy ez a játék a hivatás első jelentkezése volt.
Dr. Berta Klára
