A Szentírás számos helyen megemlékezik a Kármel-hegy szépségéről, ahol Illés próféta védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát. A próféta ezen a helyen mutatta be égőáldozatát, hogy a hitetleneknek bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és igaz isten. A XII. században a magányosan élő remeték kápolnát emeltek itt, és a naponta misét tartottak Szűz Mária tiszteletére.

Végül Szent Albert jeruzsálemi pátriárka hivatalosan is engedélyezte működésüket, így megszületett a Kármel-hegyről elnevezett szemlélődő karmelita rend. Az ószövetség tengerről felszálló felhőjében (1Kir 18,44), mely Illés próféta idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták.

A Kármel-hegyi Boldogasszony tiszteletét magukkal hozták Európába is, amikor a szaracénok elől menekülni kényszerültek. A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a 14. században jelent meg, az ünnep középpontjában Szűz Mária kegyelmessége áll.

A keresztes hadjáratok sikertelensége miatt a karmelita szerzetesek egyre inkább a nagyvárosokba, majd Európába szorultak vissza, ezzel életformájuk is átalakult. A remeteséget a közösségi élet váltotta fel, azonban Szűz Mária tisztelete változatlan maradt.

A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéről az első forrás a 14. századból maradt fent, ekkor még július 17-i dátummal. Az időpont valószínűleg azt a tényt örökítette meg, hogy az egyház nem számolta fel a rendet, hanem a válságos idők ellenére engedélyezte működését. Az ünnepnek mégsem ez az általánosan ismert magyarázata.

Forrás: metropolita.hu

Fotó: www.karmelitarend.hu